AMDaZERG

at the heart of the photos

Svédország 2014. Tesztelés GPS – ViewFinder – Szűrőtartó filter holder

 Sajnos már túl vagyok az idei nyaraláson, fotózáson, tesztelésen. A méretezését hegesztőüvegek használatához méreteztem, de ettől függetlenül használható például a Pelyhe és Társa Kft. forgalmazásában kapható Lee szűrőfólia is. A szűrőtartó sajnos az utazás előtt pár nappal készült el és csak pár próbakattintást végeztem vele ablakon keresztül értelmetlen témára, de szerencsére élesben sem okozott különösebb csalódást. A negatívumra csak idehaza utómunkánál derült fény. A probléma nem a tervezésemben van, hanem a fizika törvényeiben. Tudni illik arról a fontos tényezőről megfeledkeztem, hogy egy sík üveg merőleges irányban folytonos vastagságot mutat, de ugyebár optikánál a nagy látószög figyelembevételénél van egy tényező, ami bizony anomáliát tud okozni. A folyamatosan csökkenő zárószög miatt a fény egyre nehezebben jut át az üvegen, így folyamatos sötétedés tapasztalható a képszélen. Ez természetes jelenség és ezt a nehézséget nem lehet másképp elkerülni csak, ha egy az optika lencséjének formáját követve alakítanánk ki a fényáteresztő szűrőt. A SIGMA 12-24 EX DG kialakítását ismerve ennek a szűrőnek félgömbnek kellene lennie ahhoz, hogy a fizika törvénye által okozott sötétedést elkerüljük. Utómunkával lehet rajta segíteni, de a kép kidolgozásának idejét nagyban megnehezíti nem beszélve arról, hogy nem természetes színről beszélünk hegesztőüvegen átjutó fénynél. A hegesztőüvegen keresztül készített fényképek egy erős zöldes színt kapnak, ami szintén korrigálható, de ez is további időt, türelmet igényel. Visszatérve az általam gyártott szűrőtartóhoz még annyit említenék meg, hogy nem igényel különösebb törődést. Az alapanyaga okán, ha leejted nem sérül meg, vízbe esve fent lebeg a víz tetején, szállításkor összenyomható, így kisebb helyet foglal a táskában és nem utolsó sorban rendkívül könnyű! Véleményem szerint az eddig látott házi készítésű tartók közül ez a legígéretesebb megvalósítás. A két képen jól látható a nyers kép a hegesztőüvegnek köszönhető zöldüléssel és mellette a már korrigált színtérrel végzett módosított kép /némi plusz effekttel/. A felvétel adatai: exponálási idő 30 másodperc, -0.67eV, fókusztáv 13mm. A felvétel helyszíne Svédország, Mölle - Kullaberg természeti rezervátum területe.

Original pictureSvédország, Mölle- Kullaberg. Exposition time: 30 sec Focal lenght 13mm Lens: SIGMA 12-24 EX DG Camera: Nikon D200

Kullaberg long time exposition Svédország, Mölle- Kullaberg. Exposition time: 30 sec Focal lenght 13mm Lens: SIGMA 12-24 EX DG Camera: Nikon D200

GPS Logger teszt

Számomra a fotózás elengedhetetlen része a logger, amivel a képekhez hozzárendelhető a kép elkészítésének pontos koordinátája. Ez tartalmazza a pozíció magasságát, idejét, helyét, sebességét. Erre a legoptimálisabb egy GPS logger. A telefonomban lévő GPS helyett is ezt használom, ugyanis kevesebb energiát fogyaszt a telefon, ha a Bluetooth kommunikációval a GPS loggertől kapja az adatokat, mint maga végezné a trackek rögzítését. A fényképek mellé meg nem szükséges oda írni, hogy hol készült el, mert már a weboldalra feltöltött képbe belehelyezi, így azt már a jobb képnéző programok is el tudják helyezni a Google térképen. Ugye milyen jó dolog?!
Éveken keresztül egy RoyalTek RBT-2300 –as logger volt az útitársam, de sajnos a ki-be kapcsoló még tavaly elromlott, aminek javítása közben zárlatossá tettem az eszközt és elfüstölt benne egy IC. Ez a RoyalTek logger nem volt rossz választás néhány kellemetlen tulajdonságától eltekintve. Sajnos kissé lassan állt rá a műholdak jeleire és nem túl sokat észlelt, de ezen kívül más hátrányát nem tapasztaltam. Persze, mondhatnám, hogy ennyi hátrány pont elég a leminősítéséhez, de nem, mert a fotókhoz mindig legendő holdat talált, hogy a fényképek koordinátái a helyes értéket mutassák. Bluetooth kapcsolaton kommunikált a számítógéppel, mely számomra teljesen korrekt sebességgel adta át az adatokat, mivel a Bluetooth 2.0 szabványt (Class 2) kapta.
A track mentéseknél automatikusan a dátum, idő adatait használja fájlnévnek. Az eszközhöz nem adnak feldolgozó programot, így annak beszerzése a vásárló feladata, de nem kellett nagyon kétségbeesnem, mert fel lehetett lelni a neten számos erre kihegyezett programot, de a gyártó ajánlásában egy weboldalra kellett feltölteni a tracket és ott azon keresztül mehetett a konvertálás.
Alapértelmezésben *.nmea fájlt adott ki magából a logger. Az eszközbe a GPS vételéhez egy SiRF Star III –as elég jónak számító chip került. Tároló memóriának 64Mb Flash memóriát kapott, ami teljes mértékben kielégítette igényeimet. Protokoll NMEA 0183 3.0 verzió, GGA, GSA, GSV (5), RMC. WAAS/ EGNOS támogatás. Baud érték 57 600bps. Működési idő hozzávetőlegesen 7 óra, de cserélhető akkumulátorral szerelték és szerencsére régebbi Nokia akkumulátorokkal is használható.
A naplózás 5 és 60 mp-es időközönként állítható be. Alapból 15mp UTC idő, hosszúsági, szélességi koordináta (max. 650.000 bejegyzés) UTC idő, hosszúsági, szélességi koordináta, magassági szint (max. 500.000 bejegyzés) UTC idő, hosszúsági, szélességi koordináta, magassági szint, sebesség (max. 400.000 bejegyzés) Csatornák száma: 20 (20 szatellit vétele) Töltése adapterről, mely bizony hátránynak mondható, de azt a tényt nem szabad elfeledni, hogy ez már egy régebbi tervezés. Még valamikor 2009 környékén vásároltam, de ugyebár ez elromlott, így rákényszerültem egy helyettesítő logger beszerzésére. Sajnos kevés időm volt a vásárlásra, mert ugyebár utazás előtti héten álltam neki a javításnak, ami mint írtam sikertelenül végződött. Nem találtam a régivel azonos típust, mert a gyártása már megszűnt, de még használtat sem leltem, csak a gyengébb változatból, de az semmi esetre sem jöhetett számításba. Ettől fogva rá voltam kényszerülve egy idegen típus beszerzésére. Sajnos abból sincsenek elárasztva az üzletek. Legalábbis magam nem találtam nagy választékot. Egyedüli számításba jöhető eszköz a Conrad által forgalmazott CanMore GT-750, így miután más választásom nem volt ezt vettem meg.

Az új GT-750F Bluetooth logger váltotta az eddig használt Royaltek RBT-2300 loggert. Tapintása gumiszerű. A gyártó, termék nevét nem tartalmazza az eszköz. Ettől ugyan diszkrét kinézetet kapott, de én nem bántam volna, ha valamiféle jelölés azért van rajta. Három darab LED került rá, melynek működései átgondoltak, felesleges energiát nem fogyasztanak. A talpa fém, vagy annak érezhető anyagot kapott, melybe a mini USB aljat is helyet kapott. A kommunikáció történhet Bluetotth, vagy USB porton keresztül. Én eddig az USB csatlakozást használtam, de az számomra valahogy nem tűnt túl gyorsnak. A GT-750 valahogy még teszt előtt azt az érzést sugallta, hogy nem túl tökéletes. A benne rejlő chip a számomra ismeretlen SKYTRAQ. Amúgy 256 000 mérési pontot tud rögzíteni, ami számomra elsőre nem tűnt túl soknak, de végül bebizonyosodott, hogy elegendő mennyiségű útinformációt tárol az eszköz. Az eszközt úgy konfiguráltam, hogy 1 méterenként, vagy, ha megállnék akkor is rögzítsen, így állás közben 3 másodpercenként tárolta a -helyzetem -sebességem -magasságom a tengerszinthez mérten. Kint tartózkodásom alatt összesen 3937,1km került rögzítésre 24% memóriatelítettséggel 63 222 nyomvonalpontot tárolt. A SKYTRAQ alacsony fogyasztású GPS CHIP. Csatornák száma: 65 (65 db szatellit vétele), -160dBm, NMEA-0183 V3.01 Baud érték: 38 400bps Protokoll: NMEA+0183, GGA, GSA, GSV, GLL, RMC, VTG SBAS (WAAS, EGNOS) támogatással.

Az NMEA 0183 egy nemzetközi hajózási elektronikai szabvány, melyet az NMEA (National Marine Electronics Association) nevű nonprofit szervezet ad ki, és gondoz. A szabványt GPS, radar, valamint más a hajózásnál használatos elektronikai berendezések PC-hez, PDA-hoz és egyéb számítástechnikai berendezéshez, valamint egymáshoz való kapcsolására fejlesztették ki. SBAS (WAAS, EGNOS) Ez azt jelenti, hogy a WAAS/EGNOS korrekció használatával a GPS rendszer 5-15m-es normál pontossága elméletben 2-3m-re javítható. Ennek feltétele, hogy a vevőhöz minél közelebb legyen földi korrekciós állomás. Egy ilyen korrekciós állomás található a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen is. Az EGNOS (European Geostationary Navigation Overlay Service) a GPS egyik műholdas alapú kiegészítő rendszere (SBAS, Satellite Based Augmentation System). GGA - Pozíció adat hibaértékkel, magasságadatokkal GSA - Aktív műholdak GSV - "Látható" műholdak RMC - Pozíció és UTC adatok GLL - Csak Pozíció adat (hosszúsági és széleségi) VTG - útirány és sebesség adatok

A készülék támogatja az A-GPS (Assisted Global PositioningSystem) rendszert. Memória: 2Mb flash. (ez bizony nem túl sok és nem is értem hogyan tud ennyi memóriába tárolni 256 000 trackpontot) Pontosság: 5m (tudatosan vannak lebutítva, hogy katonai célokra ne lehessen felhasználni őket) Akkumulátor megegyezik a RoyalTek RBT-2300 akkumulátoréval, így ezen a téren jól jártam. Üzemidőt 13 órára becsülik. Én nem merítettem le az akkumulátort reggeltől estig, így ez valós adatnak bizonyult. A hozzá kapott szoftver hagy némi kívánnivalót magaután. Sajnos már régebbi kiadás, így a Google API nem kommunikál vele. Kénytelen voltam némi módosításokat végezni a programon, hogy az üzemképessé váljon. Így a szoftver már egész jónak mondható, mivel az már hajlandó arra, hogy a fényképekbe beillessze a koordinátákat, sebességet. Konfigurálható, hogy milyen időközönként és mozgásokkor rögzítsen. Így például beállítható, hogy, ha nem változtatom helyzetem milyen intervallumban rögzítse koordinátáim, vagy az is beállítható, hogy mekkora sebesség felett kezdjen rögzíteni, az is, hogy hány méterenként. Az útvonal kiértékelésénél diagram formájában mutatja a napi útvonalat külön sebesség növekedés-csökkenés, magasság növekedés-csökkenés. Ez rendkívül pozitív tulajdonságként említem számára. Kiértékeli az adott napon megtett út hosszát, mennyi időt töltöttem mozdulatlanul, mozgás idejét, mozgás távolságát, maximális sebességét, átlagsebességét, maximális magasságát. Közvetlenül menti KML fájlba, vagy nmea, GPX formátumban az útvonalakat. Ez a része teljesen kiválóra sikerült. Azt is tudni kell, hogy a tárolt adatok közvetlen felhasználása a magassági adatok tekintetében nem is annyira egyszerű, mivel a tengerszint feletti értékek az Adriai tengerhez viszonyítottak és ebből kifolyólag eltérést mutat a loggolt magasság a valóságtól. Ezt egy külön átkonvertálással könnyen helyes értékre pozicionálható. Én a "Und_min1x1_egm2008_isw=82_WGS84_TideFree_SE" térképadatokat szemeltem ki magamnak és ehhez illesztem a koordinátákat. Ez a fájl közel 1Gb, de így legalább pontos értékek kerülnek a fényképek adatai közé. És akkor beszélek kicsit a mért értékekről. A terepen való használatakor, amikor 12 műholdat látott nagy pontossággal fura dolgokat tapasztaltam. A sebesség álló helyzetben fixen 0 km/h és ez tökéletesnek mondható. Azonban miután hegyen voltam kíváncsi voltam a magassági pontosságra is. No, itt jött a fura dolog, mert miközben erős emelkedőnél felfele haladtam néhányszor csökkenő magasságot jelzett, de szerintem a menetsebességem sem pontosan adta vissza a rácsatlakoztatott telefonnak, így ez a funkció hitelt vesztett nálam. Azt viszont nem tudom, hogy a fák mennyire zavaróak ebből a szempontból, mert fa az volt bőven a rengeteg talált műhold ellenére. Ezt a magasság pontatlanságot kétszer is leellenőriztem és mindkét esetben hibás értékeket adott vissza. Lehetséges, hogy kommunikációs zavar volt a telefon és a logger között. Vonaton utazva mikor alagútba értem kapcsolatszakadás után a nagy sebességnek (~200km/h) köszönhetően már szabad ég alatt képtelen volt jelet fogni egész addig, míg nem szálltam le a vonatról. Lehet a kelleténél jobban vannak árnyékolva a vonatok és ez is nagy szerepet játszott abban, hogy amikor a vonatra felszállás után kapcsoltam be az eszközt még álló helyzetben sem volt képes megtalálni a holdakat, de, mikor bekapcsolt állapotában szálltam fel befogott szatellitekkel és nem ment a vonat alagútba a jelet nem vesztette el leszállásig. Összességében a GT-750-el nem vagyok túlzottan elragadtatva, de lehetséges, hogy túl magasak az elvárásaim.

Hátrányai a RoyalTek RBT-2300 -al szemben:
-lassabb Baud érték 38 400bps /RoyalTek 57 600bps
-kisebb méretű flash memória, ezáltal kevesebb rögzítési pont tárolása 2Mb flash/RoyalTek 64Mb flash

Előnyei a RoyalTek RBT-23000 -al szemben:
-támogatottsága kimagaslóan jó /RoyalTek nincs szoftver
-több csatorna által elvben pontosabb 65 csatorna /RoyalTek 20 csatorna -12 óra üzemidő /RoyalTek ~7 óra
-USB és Bluetooth adatkapcsolat /RoyalTek csak Bluetooth

LCD Perfect Viewfinder GGS-3

Az LCD Perfect Viewfinder GGS-3 használatát is volt lehetőségem kitapasztalni, amik szintén vegyes érzéseket ébresztettek bennem. Igazából nem az eszközzel volt a nagyobb gondom, hanem a D3100 által nyújtott viszonylag alacsony felbontású kijelzőjével. Kielégítően pontosra képtelen voltam rajta keresztül fókuszálni, mert a pixeles képen nehezen látható az éles kép, de a gyári megoldásnál kimondottan kényelmesebb, egyszerűbb, főként, mert tűző napsütés mellett is tökéletesen látható az LCD és nem fél méterre a fejemtől kell magam elé tartani a fényképezőgépet. Tehát a használata korlátozottan előrelépés. A rögzítőkeret ragasztása egyszer elengedett, így ezt negatívumnak kell felfognom. Ez kifejezetten hanyagság a gyártó részéről, ugyanis az az egyik legfontosabb pontja az eszköznek. Így, hogy eleresztett a ragasztás némi por is bejutott a kijelző és a GGS-3 védőüvege közé. Ezt ugyan el tudom takarítani, de ahhoz ismét fel kell oldjam a rögzítését és ezzel kockáztatom a későbbi rögzítésének tartósságát.

Élménybeszámoló A fotózással töltött napok elég jól teltek. Már első nap megvettem az 595 koronába kerülő JoJo Sommar bérletet, így egész Scane bejárható volt vonattal, busszal. Ennek árát bőven leutaztam. Kétszer mentem el Helsingborgba (teljes költsége jegyvásárlással 336kr) kétszer mentem el Malmőbe (jegyvásárlással 192kr) és hatszor mentem Kullabergbe (1236sk lett volna jegyvásárlás esetén) tehát összesen 1764 koronába (60 000ft) került volna az utazgatásom úgy, hogy hat nap nem is utazgattam. Idegen helyre idén nem mentem, mert többnyire Mölle, Kullaberg területet jártam. Kiutazásom után a negyedik nap Kullabergben az egyik szakadéknál megcsúsztam és szerencsétlenül a tenyeremre estem, melynek köszönhetően úgy volt véget is ért a fotózás erre az évre. Rokonok közül néhányan azzal riogattak a kezemre nézve, hogy ez biztos törés és már ki is kalkulálták mennyibe kerül az orvos, ha csak ránéz. Ez átszámítva 45ezer forint lett volna. No, azt hiszem ez indította meg bennem a hihetetlenül gyors gyógyulást. Még az nap a netet bújtam, hogy zúzódás esetén mennyi ideig kell pihentetni. Két hetet olvastam. Gondoltam ez nagyon jó, mert kb. kettő nap marad fotózásra, ha addigra egyáltalán meggyógyul. Tulajdonképp másnapra voltam jobban megijedve, mert az éjjel többször fel is riadtam a fájdalomra valamint reggelre már elég duzzadt volt a kézfejem Az mindenképp fura volt, hogy hírtelen mozdulatra szúró fájdalmat éreztem, de nyomásra meg nem fájt a duzzadt rész. A sérülést követő napon felkötött és folyamatosan borogatott kézzel Lundban maradtam, így volt időm megnézni az addig készített képeket. A pihenést követő napon már kipróbáltam, hogy megtudom e fogni a fényképezőgépet . Próbáltam a zoomolást és a fókuszálást. Kisebb fájdalmak mellett megoldhatónak látszott, így egy gyenge és közeli terepet választva Malmőt vettem célba. Ezt kisebb fájdalmakkal kibírtam, így már be is terveztem egy újabb Kullabergi látogatást a szakadékokhoz másnapra. Tulajdonképp már elég gyógyultnak is éreztem addigra a kezem, tehát útra keltem. Már tavaly felfigyeltem mások által Kullabergben készült képre, mely fura dolgot mutat. Így ezt szerettem volna én is megörökíteni. Gondoltam megkeresem azt a valamit. Azonban a Google Mapson elhelyezett képek néha nagyon félre vannak koordinálva, így nem találtam teljesen megbízhatónak az információkat és gondoltam majd magamtól fedezem fel. Csakhogy aki még nem járt Kulklabergben az nem is sejti milyen kacifántos ott tájékozódni. Sokszor megesett, hogy elindultam egy útnak látszó ösvényen, de néhány tüskés bokron átkelve döbbentem rá, hogy az vízmosás nyoma és fordulhattam vissza. Volt, hogy veszélyesebb sziklás hegyoldalon szenvedve jutottam el egy helyre, ahonnan képtelenség volt tovább jutni. Persze volt olyan eset is, hogy célhoz értem még, ha azon a helyen én voltam az egyedüli, aki lejutott a tenger partjához. Persze apróbb sérülést minden Kullabergbe irányuló utamon szereztem. Volt, hogy miután általam útnak hitt helyen másztam le a sziklákon döbbentem rá, hogy ott már jártam, így az a napom tulajdonképp csak időpocsékolás, mert lentről újra felmászni a hegyre rengeteg időt és energiát kiszed, így erőm nem maradna egy olyan helyet keresnem melyen még nem jártam. Így kénytelen voltam ott készíteni néhány felvételt. A tavaly látott delfinek után idén már éberebben fürkésztem a tengert hátha ismét felbukkan delfin, de ez ügyben sajnos nem jártam sikerrel. A sérülésem fura mód elég hamar nyomtalanul eltűnt. Így visszaemlékezve arra, hogy már az amputáltatáson járt a rokonok feje elég ijesztő és hihetetlen a gyors gyógyulás. Még, ha csak zúzódás is ilyen gyors lefolyású gyógyulásról nem olvastam az interneten. Az egyik utamon volt szerencsém látni egy Helszingborgból induló viking hajót a Havhingsten fra Glendalough.AMDaZERG, HelsingborgA hajó kifutott Helsingborg kikötőjéből.

Ez a második leghosszabb vikinghajónak rekonstrukciója a maga 30 méter hosszával, mely egy kutatáshoz készült. Ezzel próbálták megfejteni a vikingek elismerő tekintélyének magyarázatát. Beállították vele a sebesség rekordot mely 12 csomó (20 km / óra). Érdekes volt, mert valójában Kullabergbe indultam és Helsingborgba érve azonnal a buszhoz szoktam menni, de akkor fura érzés jött rám és elindultam a tenger irányába. Oda értem és csak azt láttam, hogy egy tömeg van a kikötőben. Oda mentem és láttam, hogy valamiféle hajó áll ott és nézik. Gondoltam egyet és leraktam az állványt, rá a D3100 kamerát bekapcsoltam és elkezdtem rögzíteni, mintha pont az esemény miatt mentem volna oda. Pár perc telt el és elindult az addig még teljesen ismeretlen hajó. Még most is furának érzem a dolgot, mert valóban nem oda indultam és mégis egy érdekes helyzetbe csöppentem bele. Aztán irány Kullaberg, de a Kullaberg fura dolgát nem találtam és nem hagyott nyugodni a dolog. A Facebookon ennek hangot is adtam. Egyik nap az öcsémmel mentem el a nénikémhez, aki mondta, hogy amit keresek annak a neve NIMIS és némi történelmi magyarázattal is kiegészítette tudatlanságom, ami még izgalmasabbá tette a dolgot. Haza érve újra rákerestem a Neten hátha van pontos koordinátája. Az utolsó fotózásra szánt napon beírtam a GPS-be a talált koordinátákat és az öcsémmel mentem el, hogy megmutassam neki a Kullaberget. Természetesen tökéletes felhők, viszonylag gyenge szél volt a jellemző, így csak mérgelődtem magamban, hogy ilyenkor bezzeg minden körülmény jónak mondható, de ismerve öcsém türelmetlenségét inkább neki sem kezdtem egy sorozat elkészítésének. A GPS azt mutatta, hogy a dologgal épp párhuzamosan vagyunk és légvonalban ~100 méterre vagyunk a céltól. Út lefele nem volt, vagy legalábbis mi nem találtuk meg, így elindultunk egy viszonylag nehéz sziklás leejtőn a célhoz. Félúton hallottunk kalapálást, amiről közel sem feltételeztem, hogy az a készítő, mert a NIMIS 1980-ban kezdett el épülni. Ki feltételezné, hogy az még épül, így erről a bátor gondolatról hamar le is tettem. A sziklás leejtő véget ért, de a kopácsolás kisebb szünetekkel újra hallatszott. Elénk tárult a morbid fakupac, amiből épp látogatók másztak kifelé. Gondoltuk elindulunk benne lefele. Nos, ez a valami leginkább fából készült hullámvasútra emlékeztetett. Lefele menet hol keskenyedett, hol szélesedett, de a kiálló szöget kissé ijesztően vigyorogtak a fákból. Félő volt, hogy egyben, vagy többen akár fenn is akadhatunk, ha nem figyelünk. Tehát erre is figyelni kellett, valamint arra, hogy a felfele jövő emberekkel épp hol futunk össze, miután kikerülni nem lehet egymást, hacsak nem egy csinos svéd lányka az áldozat vissza kell fordulnunk egy kijárathoz. Egy idő után kimásztunk egy kilátónak látszó részbe és körbenéztünk, valamint figyeltük a kopácsoló emberkét, hogy vajon az ki lehet. Öcsém azt mondta egy idősebb ember kalapál meglátása szerint. Fényképezőgépen keresztül én is megnéztem és újra kezdett bennem erősödni a gyanú, hogy akár a készítő is lehet. Kicsit mesésnek tűnt, hogy nem elképzelhetetlen a készítővel való találkozás. Egy kijáratnak látszó részen kibújtunk a hullámvasútból és a tengerpart hatalmas köveiken folytattuk a víz felé vezető utunkat. Elindultunk a kopácsoló emberkéhez, aki időnként abbahagyta a kalimpálást és a víz által partra mosott uszadékfákat gyűjtögette a víznél. Amint folytatta a kalimpálást elkezdtük keresgélni, majd egyikünk rá is talált. Öcsém mászott fel hozzá elsőként, mert nekem le kellett pakolásznom a hátamról a fotóstáskát. Aztán kitalálta öcsém, hogy fotózkodjunk a készítővel. Így mindkettőnk dokumentálva is van Lars Vilks társaságában. A több sikertelen keresgélés után erre semmiképp nem számítottam, hogy a készítővel legyek lefotózva! Számomra ez bizony nagy élmény, még, ha néhányan bolondnak is tartják az egyébként intelligens embert. Tudatosan nem írok a dologról, mert arra egy külön bejegyzést tervezek, amiben mélyen kielemzem a dolgot és készítőjét, mert annyit minimum megérdemel. Elöljáróban csak annyit, hogy a hatóságok el akarták bontatni az építményeket, mondván természetvédelmi területen állnak, de ezt némi furfangossággal kicselezte Lars Vilks. Kint tartózkodásom alatt kétszer is bementem a tengerbe Kullabergnél, ahol elég mély a tenger. Tulajdonképp kellő magasságból egész le lehet látni a tengerfenékre, ahol nagyobb sziklák, nagyobb kövek váltják egymást, melyekre a tenger növényzetei telepedtek. Természetesen a vízbe nem egyik pillanatról a másikra mentem, hanem felkészültem a nagy eseményre, ahogy azt tanították bevizezgettem magam. Persze még többször körbe is néztem nehogy medúza kupacba ússzak bele, vagy esetleg egy arra bóklászó ragadozó hal ijesszen halálra. Állítólag kisebb cápákkal is találkoztak már arra. No, ezek azért számomra olyan tényezők, amik a bátorságom eléggé lerombolják. Nem beszélve a 17°C vízről. A második vízbemenetelem az öcsémmel való utamnál volt, amikor mindketten bementünk. No, ezt nagyon nem elemzem ki, mert eléggé röhejesek voltunk az ott tartózkodó svédek számára. Annyi, hogy jó alaposan vizezgettünk magunkat és gyűjtöttük a bátorságot miközben körülöttünk a 10 éves Svéd kislányok búvárkodtak, valamint azon gondolkodhattak, hogy vajon mire készülünk. Csak lemossuk magunkat, vagy be is akarunk menni… A többit inkább nem is írom le. Atán egyik pillanatról elérkezett a hazautazás napja és immáron már itthon ülve írogatom ezt a sok feltételezem csak számomra érdekes dolgot. Új dologként kipróbáltam a Time Lapse technikára is. A hátulütője, hogy nagyon macerás, időigényes és a körülményeknek is össze kell állniuk, hogy egy izgalmas anyagot lehessen összeállítani. Én többnyire a legrosszabbkor voltam a legrosszabb helyen. Nálam nem volt érvényben a kezdők szerencséje megfogalmazás. Többnyire vagy erős szél fújt (Helsingborg, Karnan) és a már sok elkészített kép közben az állványt elmozgatta, vagy az eső zavart meg a legjobb pillanatoknál (Helsingborg, pálmafák). Volt, hogy a felhők nem akartak előkerülni, vagy túl messze hömpölyögtek (Mölle, Kullaberg). Összességében ismét kellemesen éreztem magam odakint annak ellenére, hogy volt egy tervezett utam is Dániába egy ismerős lánnyal, de úgy gondoltam azt kihagyom pedig a Koppenhágai Jazz fesztivál eléggé jó tud lenni. 3612db fényképet készítettem, de ebből rendkívül sok a Time Lapse képek száma és a szerintem feleslegesen exponált képek is sokan vannak, de még mióta hazajöttem túl nagy figyelmet nem fordítottam a képek kidolgozására, szelektálására, így eddig csak a Time Lapse és néhány egyszerűbb képet dolgoztam fel. A képek elkészülésükkor majd a fotógalériába kerülnek. Tehát a következő bejegyzésemben már a NIMIS és az ARX kielemzésével folyatom.

 

Copyright © 2014, AMDaZERG - Székely János